Hello, Juli vagyok!

Már gyerekkoromban körülvettek a gépek, textilek. Nagymamám szabóműhelyének olajszagú kuckója, az első patentozás izgalma, szövőtáborban eltöltött nyarak formáltak. Gyerekként arról álmodoztam, hogy egyszer majd gobelinművész leszek, mint Péreli Zsuzsa, akinek a műhelyében áhitattal álltam a hatalmas szövőkeret és a kézzel festett fonalak előtt. Aztán szülői tanácsra mégis más irányba indultam - lett egy “rendes szakmám”. De a fonalak és textilek világa sosem engedett el. Kötötem, horgoltam, bújtam a divatlapokat és próbáltam megfejteni, ha valamilyen izgalmasabb mintába botlottam.

A fordulópontot első kötőgépem megvásárlása hozta el. Beszippantott a végtelen lehetőség, amit adnak - sorra vásároltam gépeket. Sokszor méltatlan állapotban kerültek hozzám, így megtanultam őket megjavítani, új életre kelteni. Ez is alkotás, játék számomra - csakúgy, mint egy új textúra vagy szabásminta megálmodása.

Úgy érzem, a gépi kötés még mindig mostohagyerek a szövéshez vagy varráshoz képest - ezen szeretnék változtatni. Célom, hogy egyre többen ismerjék meg ezt a technikát, és büszkén viseljék a saját ötleteik nyomán készült darabokat.

Az alkotás emberi alapszükséglet - legyen az egy szép kert, egy finom étel, vagy egyéb kreatív tevékenység. Én azoknak szeretnék lehetőséget teremteni, akik a textilekben találják meg ezt az élményt.

A Molyoló csapatához tavaly csatlakoztam, Belgiumból való hazaköltözésem után. Első beszélgetésünk Dettivel még Zoomon zajlott - több,mint két órán át. Azóta már megtanultunk magunkra szólni, ha túlságosan belelendülünk, de a közös cél és a lelkesedés remélem sosem kopik ki a kapcsolatunkból.