A korona vírus és a trendek -avagy a változás küszöbén

Lidewij Edelkoort: “A korona vírus tiszta lapot nyújt egy új kezdethez.”


Ki ez a Lidewij Edelkoort és mi közünk van hozzá? Több helyen is megjelent a Dezeen cikke magyarul is. Nagyon aktuális.

A minap elhangzott egy kérdés a Molyolóban, amit mindenképp érdemes megválaszolni. “Ki dönti el, hogy mi legyen a divat?” Itt sokan háttérhatalomra, nagy divattervezőkre, egy szakmai csapatra gyanakszanak. Részben mindegyik, de amúgy egyik sem.

A divat, az egy velünk élő reakció a társadalmat foglalkoztató kérdésekre, történésekre, a szociális közegeket meghatározó jelenségekre, melyek magukban foglalják a csoportok kulturális hagyományait, törekvésüket az önkifejezére és fejlődésre.

Ez egy nagyon érdekes terület. A divat mozgását a trendkutatók mérik, előrevetítik és ezzel együtt befolyásolják is. Tehát ők biztos, hogy alakítói a divatnak. Trendriportjaikkal cégeknek segítenek eligazodni több területen is. Van olyan trend “forecaster” előjelző cég, aki csak vizuális anyagokat ad el a divattervező cégeknek ( ez egy elég speciális réteg!), de van olyan, aki vásárlási adatokat, színkombinációkat, textil- vagy technológiai megoldásokat. Lehet mérni az emberek “divat-fogyasztását”. (Amúgy erre már régóta használja az ipar a Mesterséges Inteligenciát.)Ha egy insta sztár épp a Pantone #FCEEA8 -as színű siffon ruháját hordja, pár napon belül “trendi” lesz a szín és a gyors tervezők ráugranak, 1-2 hét alatt minden sárga lesz a boltokban. Na ez az, amit a tudatos ruhaiparos ártalmasnak tart, ugyanis ebben az esetben a gyártók ( és erőforrásaik) ki vannak szolgáltatva ennek az erőszakos megrendelésnek. /- ha nem gyártanak azonnal sárga ruhákat, keresnek a cégek mást, akivel dolgozhatnak, és találnak is. Mindig van, aki olcsóbb, gyorsabb -embertelenebb (... mert ez együtt kár!)/ Persze a sárga ruhát veszik az emberek, mint a cukrot, majd kukába dobják amikor már a #44D62C a divat. ( keressetek rá!😉) Ezt a fogyasztói magatartást sok szakmai szervezet szerint meg kell változtatni. Persze ez most le van egyszerűsítve, hogy érthető legyen.


Lidewij Edelkoort “Stillness” előadásán jártam. Párizs, 2020, február


Lidewij Edelkoort a ‘70-es évek óta foglalkozik a trendekkel, kutatja a társadalmi jelenségeket, a művészet/innováció lencséjén keresztül figyeli a változásokat. Megalapította a Trend Uniont, mely jelenleg is a legmeghatározóbb trendiroda. Hozzá nem csak a neves divattervezők járnak előjelzésekért, de legjobb trend irodák is. Amikor ő megnyilatkozik, a szakma krémje tátott szájjal hallgat, mert előjelzései és víziói tűpontosak. Egyfajta anti-Vogue. És mindig kell egyensúly, szóval ha van Vogue, kell Lidewij Edelkoort is. (Most egy kicsit a Vogue van lentebb.)


Annak már régóta látja jeleit a szakmai közösség, hogy Li egy egészen más - ha úgy érthetőbb: burjánzó minimalista- elképzelést vizionál. 2016-ban megjelent Anti_Fashion Manifesto című kiadványa ( mely megvan a Molyoló könyvtárában is!) részben erre mutat. Burjánzó: a kreativitást ünneplő hozzáállás, mely az emberi alkotást, kulturális térnyerést akarja megvalósítani. Az pedig burjánzó, ha kap teret, eszközt és lehetőséget vagy épp kommunikálni vágyik.

Minimalista: mivel a fogyasztói magatartás ellenében ez az irányzat lehet sikeres alternatíva. A minimalizmus elhagyja a gyűjtögető, birtokló hozzáállást. A minimalista alig hagy lábnyomot, élete harmóniában van környezetével, de a tudatos designt használja akkor, amikor életteret alakít. (Ez létezik az öltözködésben is.)



A “Stillness” a fehér, nyugodt, tiszta, puha, krémes, kézműves világot jeleníti meg, mely kb. a születés / gyermekkor ártatlan békességét idézi fel. A gyermekek szándékai, cselekedetei alapvetően jók. A gyermekek ösztönösen tanulnak, kreálnak, felfedeznek, szeretnek, ragaszkodnak, élveznek dolgokat. Kapcsolatuk a természettel elementáris. A felgyorsult, fentebb említett gyártói/fogyasztói világban szinte elfelejtettük milyen gyermeknek lenni és szabadon élni a saját tulajdonságainkkal.

A Corona vírus által generálódó társadalmi változásokat lehetne abba az irányba terelni, hogy ez a “Stillness” visszaépüljön a mindennapokba. A multi cégek ragaszkodása a személyes konferenciákhoz, melyeket ma már online is lehetne tartani, kézműves termékek preferálása a tömeggyártott termékekkel szemben, a gyermekekkel/ tanulókkal töltött alkotói idő előtérbe helyezése a 30 fős osztályokban és 9 órás iskolai idővel szemben. Ezek az álomszerű elképzelések, melyeket Lidewij Edelkoort maga is többször emleget, megvalósíthatók. Technikai és kultúrális háttér van hozzá.

Az, hogy mi magyar emberek, mennyire befogadóan viselkedünk egy ilyen új “lehetőseggel” szemben, rajtunk áll. Akarunk változtatni és “Stillness” módban élni, vagy inkább visszabújunk az “ ah, ehhez én kevés vagyok, úgysem tudnánk csinálni” berögződésünkhöz? ✨

Esetleg van olyan terület az életetekben, ahol ezt meg lehet - akár csak kicsiben is- valósítani?

🖤 Detti Bansky

























0 megtekintés
  • Facebook
  • Instagram
  • Pinterest